KeViN’s blog

avagy: amit először elégnek hiszel, az biztos kicsi. Amit túl nagynak, az éppen jó. Amiről azt hiszed, a te élettered: na az az igazán alkalmas.

Yihhiii… van már minden! állatka (lefoglalva, már csak arra kell várni elég nagy legyen, hogy megkezdhesse egyedüli (azaz ketten vannak, szóval akkor a közös életüket) életét, az új gazdival), információ, ismeretanyag, és egy nagy adag kíváncsiság.

De nincs hely.

És akkor most jöjjön egy rövidke leírás milyen hely is kell a csincsillatartáshoz: Nagy.

Igértem, hogy rövid lesz… Persze bővebben kifejtve, egy nem túl napos, de nem is sötét, huzatmentes, minimum 50×80x80-as ketrec (egyedüli csinnek, vagy maximum 2 csinnek ha még nem túl nagyok), lehetőleg jól összebarkácsolva (különben hangos).

Mivel úgy gondolhatnánk, hogy a csincsilla egy igen gyakori háziállat (ha nem is Magyarországon, de legalább az EU-ban) ezért a különböző ketreckészítő multicégek (Ferplast, Marchioro) tömegével gyártanak, ilyen vagy olyan csinketrecet. No ez NEM igaz. Hogy mennyire nem? Nagyon! Van görényketrec, deguketrec, madárkalitka, teknőc futtató akváriumkiegészítő terrárium nagyobbító izébigyó, ilyen ülőke, olyan papagályreptető züzmő, és csillaketrec az meg nincs. Ejnye no! Ez azért így nem a valóság, mivel VAN. Csak hát nem akkora (mondjuk ki: kicsi) mint amekkora az általános ajánlásokban megtalálható. Mit lehet ilyenkor tenni? Újraértelmezzük a lakásban található helységek funkcióját, megkeressük a legideálisabb helyet, és lemérjük mi férhetne oda, és hogyan. Persze egy-két szerkényt bátran dobjunk ki (nincs is arra szükség, csak kacat van benne) és máris van hely egy “JÓ NAGY” ketrecnek.

Ha valakinek nem tetszik kishazánkban kapható ketrecek választéka, hát bátran nézzen ketreckészítő ember után. Ha sok nincs is a neten, azért párat lehet találni, ezek általában még olcsóbbak is, mint a gyáriak. Ha viszont készítettünk akkor érdemes előre megtervezni, a hely és az igénylista alapján. Ezt lehet kockás füzetben is, és persze lehet számítógép segítségével. Ha valakinek a nővére véletlenül pont építésznek tanul, szerencsésnek mondhatja magát (mint pl. én). Nem csak azért, mert leendő házam ( ) tervezési költségeit így igen alacsonyan tudom tartani, hanem azért is, mert az Archicad elnevezésű szoftver igen csak alkalmas az emberi léptekektől azért messze álló, de mégis csak otthonnak számító csinketrec megtervezéséhez is.

Mi a Ferplast egyik jó nagy “Aviar” azaz röptető ketrec mellett döntöttünk, már csak azért is mert méretileg és formailag is alkalmasnak tűnt a csinek tartására. Persze az ára azért igen borsos (kb 70e berendezés nélkül) de ugye azért mégis csak, no. Mivel ezen ketrecek khmmm.. hmm.. dimenziói (használhattam volna a méretei szót is, de hát egy ilyen költséges beruházást, csak tudományos alapra lehet helyezni) adottak voltak, ezért csak a benne található polcok elhelyezését kellett jól kitalálni.

Az első látványterv alapján a ketrec tökéletesen alkalmasnak tűnt az állatok elhelyezésére, a méretek megvoltak, így csak a megfelelő faanyag kiválasztása váratott magára. Mint azt a hozzáértő honlapokból megtudhatjuk, a csineknek csak bizonyos fatípusokat lehet adni, mivel rágcsálói mivoltukból következően mindent (és itt tényleg gondoljunk arra, hogy MINDENT) megrágnak amit csak találnak. Szerencsére az embernek nem csak nővre van, de gondoskodó szülei is (ismét csak az ideális esetről beszélünk), ezért nyugodtan bízhatja magát az ő szemükre is. Nos a családi összefogás ismét meghozta az eredményét, mivel apukámnak sikerült “ocsó” selejtezett nyers tölgyfaparketta szálakat szereznie, amiből tökéletes polcok készülhettek. Egy bútorasztalos segítségével közel egy hét alatt az eddigi lécekből “tökéletes” csinpolcok lettek.

Már csak a beszerelés hiányzott.

Éjjel fél11. Minden csendes. A ház elemeteinek ablakából csak egy helyről szűrődik ki fény, árnyak mozognak a függöny mögött, neszelés hallatszik. Csak nem betörők? Csak nem családi perpatvar? Esetleg beteg a családban? Mi késztet valakit, hogy éjjel fél 11kor a teljes ház csendjét megbontva, neszeljen? És mi ez a hang? Mintha fúgó lenne… Most pedig mintha elektromos csavarhúzót hallanánk…

És igen. Fúrás, csavarás, fejtörés, hangoskodás, szomszédok nemtetszése. Ez a csinketrec szerelés. De kész! Megvan.

No persze a szerelés közben rájöttünk, hogy hiába a mérnöki pontosságú tervezés, a helyes munkafolyamat kialakítása, hiába minden szakértelem, a ketrecnek ettől még van ajtaja. Amit ha az ember (hiába is minden precizitás no`) nem tervezett bele az eredeti elképzelésbe akkor útban lesz. És ha útban van akkor muszáj rögtönözni, áttervezni, újra fúrni faragni. De a végeredmény megnyugtató lett.

Ha már a csincsilla természet közeli állat, tegyünk valamit a természetközelsége érdekében. Azaz az eddigi kissé indrusztriálisra tervezett lakhelyet ideje átalakítanunk a vadon egy kiszakított darabkájává. Éppen ezért a szüleim vidéki házának kertjéből sikeresen kiszeltünk egy darabot. A helyes megfogalmazás inkább úgy szólhatna, hogy az amúgy is száradó fűzfából egy hatalmas darabka lefűrészelése után iszonyú darabolásba kezdtünk, hogy olyan ágakat kapjunk, amik már potenciálisan beférhetnek csinjeink leendő ketrecébe.

A faágak betuszkolása a polcok behelyezése után izzasztó de örömteli feladat volt, és mondhatjuk megérte! Most, hogy minden szép lassan a helyére került, egyre inkább biztosak lehetünk benne, hogy jövendőbeli állatkáink otthona ideális kis fészek lesz mindhármójuknak. Bizony, bizony. Nem elírás történt. Ahogy a nagy készülődés és fórumozás során egyre inkább “megismertük” a csincsillák világát, rájöttünk, hogy kettő nem elég. Főleg nem két világos. Macs (csinjeink tenyősztője) jóvoltából eddigi állományunk 50%-al nőtt meg, mivel kérésemre egy Black-Velvet csinike is bekerült az előjegyzési naptárjába. így amikor végre megjönnek, már nem ketten, hanem hárman élvezhetik általunk épített ketrecük minden zugát.

És ha már kész a ketrec, íme a kép ami a mostani (jelenlegi) végleges állapotot tükrözi. (ami még hiányzik: alom, széna, eledel, és csincsilla). Ja és a homokfürdő, de erről majd később.

Popularity: 29% [?]